Leveles a május, avagy amikor elloptam egy finálét

Bezzeg régen sokkal szabadabbak voltunk, még a májusok is májusabbak voltak – jutott eszembe, amint vasaltam a lányom fehér ingét és kipillantottam az ablakon. Régen selymesebb volt a fű, tisztább az ég, ragyogóbb a napsugár, hosszabbak voltak a napok, óriási a világ, és én fiatalabb voltam, mint… most. Bezzeg. Bővebben…

Semmittevés

Az első napon nem csináltam semmit. Átfolytak rajtam az elmúlt hetek, hónapok történései, igyekeztem lezárni magamban projekteket, ha rövid időre is, de fiókba tenni a még futó témákat, és nem gondolni arra, hogy mivel kezdem majd, amikor visszatérek. Bővebben…

Reményteli december

1989. december másodikán nagynénéméknél gyűlt össze a rokonság Csíkrákoson, nagybátyám, András névnapját ünnepelni. Édesanyám hiányzott a társaságból, ő épp a csíkszeredai kórház szülészetén volt. Aztán érkezett is a hír: megszületett István öcsém. Bővebben…

A merengők

Ülök a medence szélén, és a lét nagy kérdéseiről töprengek. Másról nem is nagyon lehet, ahogy a lábam térdig belelóg a 17 Celsius-fokos vízbe. Gondolkodom tehát, mint ahogyan azt nagy döntések előtt teszi az ember. Menni vagy maradni? Bővebben…

A súly

„Hadapród úr, maga az?” – kérdezte suttogva egy hang. B. József hadapród a szokásos esti ellenőrzését tartotta, hogy mindenki megvan-e, rendben van-e minden. „Miért nem alszik?” – kérdezte szintén suttogva a 17 éves katonát. „Hetek óta nem tudok aludni. Aztán volt az a nagy vihar, még a temető kapuját is megszaggatta. Bővebben…