A szőnyegkészítő

Zefirin mester igen nagy bajban volt. Sürgette az idő, de a szövőszék még üresen állt, és ő csak bámulta a színes fonalakat, éjszakánként a pamutokkal, gyapjúkkal, selymekkel teli nagy ládáiban kutatott, anyagdarabokra horgolt mintákat, majd felfejtette őket, asztalán vég posztókat, vásznakat, gyolcsokat méricskélt, simogatott, közel hajolt hozzájuk, hátha valamit suttognak neki, megszagolta, egymáshoz igazította, majd hátrébb lépett, nézegette, végül a sarokba hajította őket. A régi terveit is elővette, némelyiket átrajzolta, de aztán tűzre vágta. Különben sem készített soha két azonos mintájú szőnyeget, büszke volt arra, hogy mindig egyedi tervezésű, kézműves termékkel tud előrukkolni.

Télen inkább a fehérekre volt igény, ezeket leginkább nemezelte – igaz, februárra már jócskán sárfoltosak lettek.Tavasszal a friss, zöld színek mentek, finom selyemből varrta az alapra a fűszálakat, nyáron a homokszín – finomabb vásznon –, a tengerszín – szintén selyemből –, az aranyló búzamezőt idéző vékonyabb szövetek, termőföldeket és erdőket mintázó szőttesek. Ősszel pedig…, hjaj, őszre micsoda alkotásokkal rukkolt elő, az őszi kollekciókból került ki a legtöbb díjnyertes szőnyege, amelyeket heteken át horgolt, szőtt, varrt, csomózott.

De most mitévő legyen? Most, amikor a neon a divat, a villogó fények, a rikító színek, tudja jól, hogy a világhoz most valami egyéb talál. Amúgy sem érnek rá az emberek egy-egy szépen kidolgozott minta részleteit felfedezni, sétálni és közben meg-megállni, gyönyörködni ilyenekben. Rohannak és türelmetlenek, akárcsak a megrendelő, akinek holnap reggelre le kell szállítania a kész szőnyeget. Különben fiatal dizájnerek lépnek a helyébe, akik új, modern anyagokból dolgoznak, gyártósorokon készítik az egyen-szőnyegeket. Legfőképpen műanyagot használnak, neki is mindig ajánlja a beszállító, mert van bőven belőle, és olcsó.

Zefirin mester leült a szövőszék elé, ujjait megropogtatta, majd nekifogott. Talán még van esély. Csak úgy kattogott a szerkezet, tekeredett a vászon, vágyakat és álmokat szőtt bele, a tavasz zsongását, a nyár bujaságát, a közelgő telet, az öröm és bánat fonalait fűzte a sorok közé, mosolyt és szomorúságot illesztett rájuk.

Kint épp eleredt az eső, amikor hajnalban levette az elkészült szőnyeget. Egyszerű, sötét alapon helyenként falevelek, sárgák és vörösek, hol több, hol kevesebb – közéjük gyermekeknek néhány gesztenyét idéző minta.

Zefirin mester igen boldog volt. Kilépett az ajtón és szétterítette, hogy reggel iskolába igyekvő kis csizmák, munkába siető kopogós cipők lépkedhessenek rajta.

 

Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. októberi számában.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s