Ceremónia egy írógéppel

Fotózáshoz kértem kölcsön egy régi írógépet. Óvatosan csomagoltam ki és helyeztem az íróasztalomra, kíváncsian gyűlt köréje a család. Később a szomszédok is begyűltek, a fél utca ott tolongott, a fiatalok röhicskéltek, az idősebbek nagy szakértelemmel magyarázták, hogyan is működik.

Emlékek is felidéződtek, kinek milyen típusú volt, ki hogyan kopogtatott rajta még éjszaka is, a szomszédok nagy örömére. „Mennyit írtam ilyenen a néptanácsnál!”– csapta össze a kezét Mici néni. „Jóska, ti írógépen pötyögtétek a jelentéseket?”– szegezte neki a kérdést a férjének. De Jóska láthatóan nem szívesen folytatta volna a témát. „Hol van ezen a Delete gomb?” – kérdezte a lányom, a jelenlevők nagy derültségére. Aztán elszállingózott a tömeg, kezdődtek a sorozatok, jeleztek az üzenetküldők, edzésre kellett rohanni, vacsorát összedobni.

És mit tesz az ember, ha egyedül marad egy írógép előtt? Igen, én is azt tettem. Befűztem egy lapot, és próbáltam írni, de a festékszalag száraz volt, a betűk karjai összeakadtak. Felül kell kerekedni rajta, okosabb kell legyen az írógép előtt ülő, mint maga a szerkezet. Rá kell érezni, hogy melyik billentyűt kell lenyomni erélyesebben, melyiket finomabban. Ki kell ismerni, törődni kell vele.

Ceremónia lesz az írás. És közben nem lehet még három ablakot megnyitni, nem nézhetünk rá gyorsan a Facebookra  – milyen bosszantó – , nem küldhetünk el még két másik levelet, olvashatunk bele valamilyen posztolt okosságba. Arra kényszerít, hogy csakis és azzal foglalkozzunk, aminek nekifogtunk. Hogy jól kigondoljuk, amit le szeretnénk írni. Hogy többször is megrágjuk a mondatokat. Hogy csak azt írjuk le, amit fontosnak tartunk. Amit igaznak vélünk. Amiben hiszünk. Amiért érdemes a papírt befűzni. Itt nincs helye a fröcsögésnek, a gyors véleménynyilvánításnak, amelyet majd később módosítunk vagy törlünk. Itt minden szó a helyén kell legyen. Itt nem süppedhetünk bele kényelmes fotelekbe, egyenes háttal kell ülni előtte. És ha már kellőképpen felkészültünk, és a csuklónkban is megvan a lendület, akkor bátran fogjunk neki.

Ekkor történik a csoda: a billentyűzet kopogása megadja a ritmust, és mi világokat teremtünk.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. júniusi számában)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s