Hogy mi a tanulság, még mindig nem tudom

Amint megpillantottam, rögtön beleszerettem. Álmodni sem lehetett szebbet, megfelelőbbet. Azt hiszem, ezt leginkább csak a lányok érthetik (bocs, fiúk). Egyszerűen tökéletes volt.

Hogy ki volt az alkotója, nem tudni, de látszott, hogy nagy szeretettel készíthette, talán hajnalokig öltögette nagy gonddal, minden részletre odafigyelve, hová kerüljön a finom csipkebetét, mit takarjon és mit emeljen ki, hogy mégis sejtelmes legyen.

Szóval, megtaláltam a tökéletes ruhát a megyebálra, az év legfontosabb eseményére, amelyről aztán még hónapokig beszéltek a főúri szalonokban. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy egy ilyen rangos estélyen egy hölgy miben prezentálja magát, minden apró részletre pontosan oda kell figyelni. Nem feltétlenül a férfiak gyönyörködtetésére, hanem a vénkisasszonyok sárga irigységét, sőt, megpukkadását is előidézendő. Meg a többiekét is, akik már hónapokkal korábban lefoglaltak maguknak egy-egy kiváló szabót, busásan megfizetve, hogy csak az ő göncükkel foglalkozzon, vagy megrendelték külföldről a ruhájukat. Talán csak én rohangáltam szabótól szabóig, üzlettől üzletig kétségbeesetten az utolsó héten, amikor végre megláttam egy kirakatban. Késésben voltam már a szupéról, ezért másnapra halasztottam a vásárlást. Éjjel azonban láttam álmomban, ahogy a ruhában táncolok, G. herceg pedig lágyan átkarol.

Másnap este a bálon G. herceg valóban átkarolt, de a valósággá vált álom nem volt tökéletes. A bolt tulajdonosa ugyanis hosszú tengeri útra kelt, érkezése csak hónapok múlva volt várható. Szégyenszemre egy vacak rongyban kellett megjelenjek, azt is keresztanyám adta kölcsön. De amint kinyitott a bolt, rögtön megvettem a kiszemelt ruhát. Külön szekrénybe helyeztettem, hetente ellenőriztem, hogy a szobalány rendesen cseréli-e mellette a molyoknak egyáltalán nem kedves levendulát. Jövőre is lesz megyebál!

A következő évben azonban csúnya betegség döntött ágynak, nem mehettem a megyebálra. Rá egy évre ott voltam ugyan, de mivel kifogytam a ruhából, ismét keresztanyám segített ki. Esztendőre rá – kitalálhatják –, pattant szét rajtam, kihíztam. Egyszer szinte sikerült benne elmenni, de az utolsó percekben indulás előtt szeretett unokahúgom megölelgetett. Sajnos a fürtös hajú angyalkának jó étvágya van, így a kezéről a ruhámra került zsír-, csokoládé-, feketeribizli- és céklafoltra hirtelen nem volt megoldás. Makacs foltok ezek – bólogathatnak a tapasztalt háziasszonyok – de én még makacsabb vagyok, később kivetettem a ruhából ezeket, noha már (ismét) rég túl voltunk a megyebálon.

Így teltek az évek. G. herceg is elhidegült tőlem. De ma nagy estélyt rendeztem, a legmagasabb körökből hívtam vendégeket! Néhányan halaszthatatlan elfoglaltságaik miatt visszamondták a meghívást, de a többiek bizton ígérték, hogy eljönnek. Ugyan a lakáj nemrég jelentette, hogy a nagy havazás miatt elakadtak a hintók, de az én reményem nem koppant össze – mint a vendégeknek készített szuflé – hogy egyszer csak begördülnek a kocsik a kastély elé valamikor. A ruha (tudják, a Ruha!) közben divatjamúlt lett, így átalakíttattam. Ez van rajtam most, amint várom a vendégeket, kihűlt libasült és fonnyadó rukkolasaláta, na meg egy pohár bor mellett.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s