A lepkék ártalmas voltáról

„A dobozokot – így mondta, dobozokot – egymástól megfelelő távolságra tegye fel a szalagra. Figyelni kell, hogy ne legyenek se túl közel, se túl távol egymástól. Az ideális távolság húsz centi, ha ennél nagyobb, vagy jóval kisebb, az egész gépezet leáll és a fennakadás miatt keletkezett kár megtérítése azt a munkást terheli, aki ezért felelős. Tehát nem tíz, nem harminc. Értem? Ez egy jól kitalált rendszer, be kell illeszkedni, fel kell venni a többiekkel és főleg a munkagéppel a tempót. Lehetőleg, ne kalandozzanak el a gondolatai, koncentráljon a feladatra, mert ismeri a népi mondást: aki saját gondolatainak a játékszere lesz, úgy jár mint Tót a piros pettyes lepkével” – hangsúlyozta a gyár rettegett mestere, büszkén arra, hogy ő ilyeneket is tud. Majd még hozzátette a kedvenc szlogenjét, amelyet soha nem felejtett el hangoztatni: „Lehet, hogy kicsik, de maguk mindannyian fontos csavarok a nagy egészben!”

Noha nem ismerte, és fogalma sem volt, hogy Tót hogy járt, vagy hogy ez népi mondás, vagy sem, Julcsi azért vidáman fogott neki a munkának. Beleszippantott a tömény, fűszeres illatú levegőbe. Könnyű dolga lesz, egymás után fel kell pakolni az illatszeres dobozokat a futószalagra, nincs ebben semmi nehézség. A nyolc óra gyorsan eltelik. Megy a futószalag, dobozok fel, kész – gondolta.

Az első óra hamar elrepült, figyelte, hogy a távolság megfelelő legyen, gyönyörködve nézett végig a dobozsorokon, ahogy vitte őket a szalag. Meg volt elégedve magával. Néha megjelent a mester, szúrós tekintettel végignézte, majd fejcsóválva megigazított egy-két dobozt. A második órában ezért próbált jobban odafigyelni, a harmadik órában viszont kezdett elfáradni, egyre gyakrabban pillantott a falra felszegelt nagy órára, de mintha megállt volna az idő.

Aztán már nem is számolta az órákat, perceket, inkább minden egyes dobozhoz próbált valamilyen történetet, vagy személyt hozzágondolni, aki majd a parfümöt használni fogja, hogy szőke-e vagy barna, magas vagy alacsony, milyen ruhát visel, milyen lehet az otthona, esküvőre készül vagy első randira. De egyre jobban zsibbadt a karja, a dereka is fájni kezdett, az édeskés illattól a hányinger környékezte. Ő a friss, virágillatú permeteket szerette, látta is magát, ahogy fekszik egy virágos réten, enyhe szellő fújdogál, hirtelen fel is kapta a fejét, mintha csak az ég felé tekintene, de csak egy neon világított a szemébe. Vissza tehát a futószalaghoz, doboz, doboz, doboz, doboz, doboz, doboz, doboz, doboz, doboz, doboz…

A hetedik órában már gépies mozdulatokkal rakta fel a szalagra a termékeket. Nem gondolt semmire. Még azt sem vette észre, hogy a gyárablakon berepült egy piros pettyes lepke és a vállára szállt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s