Túlélés

Ülünk a táborbűz körül, csepegtetjük a szalonna olvadt zsírját a hagymakarikákkal beborított kenyérre, egy pálinkás üveg körbejár, fogynak a sörök is, a tréfamesterek ismét kitesznek magukért, csorog a könnyünk a kacagástól, egyre disznóbb viccek hangzanak el, előkerül egy gitár, együtt üvöltjük bele az éjszakába fiatalságunk minden vágyát, egy fiú táncra kér, többen felállnak táncolni, imbolygunk a tűz mellett, olyan az egész, mint valami indián rituálé, hajunk az arcunkba lóg, nem számít semmi, pattog a tűz, néhányan átugranak rajta, te csak kacagsz, majd valaki kitalálja, hogy menjünk fürödni a tóba, futás közben dobáljuk le magunkról a ruhákat, úgy vágtatunk a vízbe, mint egy szilaj ménes, felverjük a már alvó természetet, megzörrennek a bokrok, visítunk a hideg víztől, egymást spricceljük, viháncolunk, mint megkergült halak, ha van ilyen, megérinted a vállamat, ülünk dideregve, egymást melegítve a tóparton, valaki elvitte a ruháinkat, nézd, az a mi csillagunk, mutatod és én hiszem, hogy az az égitest csak azért van ott, hogy legyen egy közös kapaszkodónk kint a világuniverzumban is, merthogy itt ezen a sárgolyóbison mi már egymásba kapaszkodtunk, az biztos.

Itt nagyot sóhajtott. Holnap majd a hargitai kirándulást élem újra – gondolta, majd ráncos kezével magára húzta a takaróját. A sötétítő résein beszűrődő holdsugár megcsillant ősz haján.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s