Editnek és nem csak

Hát elmentek. Hiába mondanám, hogy a szülőföld, az itthon (próbáltam, és könnyeztél is a beszélgetésünk ezen részénél), a barátok, a megannyi ismert hely, helyzet és arc, az ünnepeink és mulatságaink, szokásaink és hagyományaink, mert az érveidre csak bólogatni tudok.

Hiába van felépítve itthon a ház, most bedobozolva áll minden, a ruhák, a könyvek, az étkészlet, amit az eljegyzésetekre kaptatok, és a gyermekek megannyi játéka, az életetek, készen arra, hogy a nemsokára érkező kamionba bepakoljátok. A szép, nagy növényeidet nekem ajándékoztad (jelentem, gondosan locsolom őket), tönkre is mennének talán az úton, és aztán lesz ott bőven növény is, más is. Lesz focipálya, és oda is megy majd az angyal karácsonykor – hogy csak a gyerkőcök számára lényeges dolgokat említsük.

A menni vagy ne menni dilemmájában a mérleg nyelve nálatok az előbbire billent. Nem vagytok az egyedüliek, akik így döntöttek, és abban sem, hogy eszetekbe jutott, hogy el kell menni, valahol szebb, jobb jövőt kell kialakítani, valahol, ahol, ha dolgozik az ember, meg is tud élni belőle. Tudjátok, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, de így legalább együtt van a család is, és ez a legfontosabb. Nem könnyű az ismeretlent választani, mint ahogy az álmokat feladni sem könnyű. Maradni sem és menni sem. Isten legyen veletek!
De azért várunk haza. Mindnyájatokat.

 

Elmegyünk hát. Mi is. Megannyi álmatlan éjszaka után, döntöttünk. Mert bár felépítve a ház, a kölcsönt vissza kell fizetni. És hogy éljük meg a mindennapjainkat, hagyományainkat, hogyan is mulassunk, amikor azon gondolkodunk, hogy másnap miből veszünk kenyeret? Hogy éljük meg az ünnepeinket, amikor arra összpontosítunk, hogy gyorsan-gyorsan legyen együtt a család, hogy három-négy nap alatt pótoljuk be a több hónapnyi távollét utáni apa-gyermek együttlétet?

Körbenézek a lakásban, mindenhol dobozok, a kamion most állt be az udvarra az öreg diófa mellé. Az Edittől kapott növényeimet elajándékoztam, találok majd odakint új hajtásokat – ahogy ő is talált. Félek az ismeretlentől, és közben mondom a gyerekeknek, hogy minden rendben lesz.

De azért vágyunk haza. Mindannyian.

Reklámok

1 hozzászólás a következőhöz: “Editnek és nem csak

  1. Tulit Magdolna szerint:

    A szíved meg kell szakadjon , de mit is mondhatnàl ennek a fiatal csalàdnak. ,hogy ne menjetek lesz itt is jobb, ??????????63 èvesen már nem kapnék olyat amibe belekapaszkodhatna ez a fiatal család ITTHON Èdes itthon , kèt éve veszítettem a reményt, addig mindig elsők kőzött voltam a szavazàson a jobb reményében és mi lett?mindjárt nincs olyan székely anya aki nem sírásra a tàvolba dolgozó gyerekeit.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s