Szerelem

Hetek óta nem esett. A vetés kiégett, a kutak kiszáradtak, a gazdasszony egyre vékonyabbra szelte a kenyeret. Még az öregek sem emlékeztek ekkora szárazságra, aszott kezükkel szemellenzőt formálva gondterhelten és reménytelenül nézegették az eget, ahonnan csak nem érkezett az áldás.


Hangosan koppantak a kapák, ahogy a napszámosok belevágták a megrepedezett földbe. Estefele csendben szedelőzködni kezdtek. „Ezt a sort még befejezem, jövök utánatok” –  mondta a leány, és konokul folytatta a munkát. Porzott az út a szekerek nyomán.

Hirtelen lódobogás hallatszott. Csillogó zöld szempárt pillantott meg, amint felemelte a fejét. A legény rámosolygott, szótlanul nézték egymást. A lány felkapaszkodott mögéje. Zöld réteken vágtattak át, csüngtek a gyümölcsök a fákról, paprikák és paradicsomok piroslottak a kertekben, kövér búzakalászok integettek utánuk.

Hajnalban belopózott a házba, az apja akkor kezdett ébredezni. „Le kell vágjuk a tinót is” –  hallotta még félálomban, amint a szülei tanácskoznak.

Évek óta nem esett.

„Elvette az éhség az eszét” – nézték szomorúan a falubeliek, amikor a zöld rétekről és dús földekről mesélt. De ő nem törődött velük. Hálás volt, hogy egyszer életében láthatta ezt a csodát.

Estefele, amikor már mindenki hazament a földekről, ő csak dolgozott tovább. A föld szomjasan itta be a könnyeit.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s